Történetünk
A Budapest-Klauzál téri Református Missziói Egyházközséget Ravasz László dunamelléki püspök kezdeményezésre alapította meg 1947. november 21-én hozott határozatával a Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlése. A határozat kimondta, hogy a Kálvin téri Egyházközségnek a Király utca, Kertész utca, Erzsébet körút, Rákóczi út és Károly körút által határolt részén missziói fiókegyházközséget szervezzenek. Az új egyházközség célja a területén élő hívek hatékonyabb lelkigondozása, valamint a mindenkori teológiai akadémia hallgatói részére munkaterület biztosítása. A munkában a helybéli zsidóság megszólítása is szerepet kapott, ezért kapta meg a gyülekezet az egykori zsidó gettó területét. Az egyházközség megszervezésére a Halléban és Genfben teológiát hallgató, Szalkszentmártonban, Cegléden és a Fasori Egyházközségben lelkészként szolgáló Farkas József (1914-1999) missziói lelkészt kérte fel az akkori dunamelléki püspök.
Az egyházközség megalakulását február 1-jén hirdették ki a Kálvin téri református templomban, és arra kérték a Kálvin téri Gyülekezetbe járó, de a 7. kerületben lakó reformátusokat, hogy február 2. vasárnapján a Gyulai Pál utca 9. szám első emeleti imatermébe menjenek istentiszteletre. A Gyulai Pál utca 9. ebben az időben a Bethánia Egyesület székháza volt, melynek tagjai olyan hívő keresztyének voltak, akik Jézus Krisztust személyes megváltójuknak ismerték és életüket Isten ügyének szentelték. Az egyesület bibliatanulmányozó csoportokat, evangélizációkat szervezett, s a Gyulai Pál utcai ház pincéjében nyomdát, földszintjén pedig könyvesboltot üzemeltetett evangéliumi kiadványok terjesztésére. A gyülekezet megalakulásakor az Egyesült főtitkára Szikszai Béni (1909-1985) volt, aki felajánlotta, hogy amíg az elhelyezés nem tisztázódik a vasárnap délelőtti istentiszteletet itt tarthatja a gyülekezet, hiszen ők csak vasárnap délután tartanak alkalmakat.
A gyülekezet minden vasárnap istentiszteletet tartott a Bethánia Egyesület nagytermében, de már 1948-ban talált egy üres helyiséget a Kisdiófa utca sarkán, a Klauzál tér 16. szám alatt, melyet a székesfőváros bérbe adott, s a gyülekezet templommá alakította át. Az itt folyó gyülekezeti munka miatt hívják a mai napig a Gyulai Pál utcában működő Egyházközséget Klauzál téri Egyházközségnek. Később a terem kicsinek bizonyult, így a Wesselényi utca 16. szám alatt folytatták a munkát, azonban innen a lakókat zavaró éneklés miatt kellett menniük.
1950-ben a Bethánia Egyesületet hatalmi szóval feloszlatták, s az Egyesület az épületet a Klauzál téri Egyházközségnek ajándékozta. Így 1951-től saját ingatlanban, már önálló egyházközségként működött a gyülekezet. Azonban a következő évben az egész házat államosították, s csak az első emeleti nagyteremet használhatták ezentúl. Az 50-es évek nehézségei ellenére 1952-ben 400 templomlátogatóról szóltak a feljegyzések. A helyi lakosokon túl igyekeztek megszólítani a környékbeli egyetemek hallgatóit, tanárait és a belvárosi értelmiséget. A gyülekezet épülésében nagy szerepe volt Farkas József evangélizációs sorozatainak, melyeken mindig telve volt a terem. Az egyházközség önálló életét megszakította, hogy 1955 áprilisában Farkas Józsefet az akkori dunamelléki püspök Bereczky Albert másodlelkésznek hívta a Kálvin térre. A gyülekezet ismét a Kálvin téri Egyházközség Leányegyházközsége lehet, azonban 1956. október 23. után az egyházközség régi presbitériuma Farkas Józsefet a gyülekezettel együtt visszaküldték a Gyulai Pál utcába és Ravasz Lászlót hívták vissza a Kálvin térre. Farkas József 1956 után lemondott püspökhelyettesi tisztségétől, és úgy nyilatkozott, hogy habár a baloldali eszmék közelebb állnak a Jézusi tanításokhoz, de csalódott a szocializmus iránt támasztott várakozásaiban és hiba volt főjegyzői szolgálata.
1960-as és 70-es évek összejövetelei sokakat vonzott a Gyulai Pál utcában. Farkas József igehirdetéseit, előadásait gépiratban terjesztették a hívek. Egy 1967-es titkosszolgálati jelentés Farkas Józsefet kiemelkedően reakciós gondolkodású lelkipásztorként tartotta számon aktív evangélizációs tevékenysége és az ifjúsággal való foglalkozása miatt. 70-80 főből álló fiatal társaság találkozott hetente a gyülekezetben, sőt 100 fős gyülekezeti táborokat tartottak nyaranta a tahitótfalusi Sion Hegye missziói telepen. A gyülekezeti élet kiemelkedő tagja volt ekkor az egykori divat- és díszlettervező, Zsindelyné Tüdős Klára is.
1987 szeptemberében jelentős változás történt a gyülekezetben. Ekkor vonult nyugdíjba Farkas József, átadva a lelkészi szolgálatot lelkésztársának, Karsay Eszternek, akit 1987. november 15-én iktattak be hivatalába. Az elmúlt több mint három évtized a csöndes építkezés ideje volt. A rendszerváltás évében megtörtént a nagyterem teljes felújítása, a konyha kialakítása, illetve létre jött egy testvérkapcsolat az erdélyi Illyefalva református gyülekezetével. 1997-ben, 2001-ben és 2009-ben három földszinti lakást vásárolt meg a gyülekezet, így ezekben a helyiségekben lehetőség nyílt közösségi ebédek, kicsoportos foglalkozások tartására. 2001 óta jelenik meg a gyülekezet újsága a Nyitott Ajtó, mely segít a távolabbra került tagokkal való kapcsolattartásban is.
2011-ben a Gyulai Pál utcai ház végtelen betonját megtörte a kertrendezés, így vált oázissá a gyülekezet a belvárosi rengetegben. A kertrendezés nyomán az egyházközség Ökogyülekezet címet kapott. A gyülekezet 2023-ban ünnepelte alapításának 75. évfordulóját, a február 12-i ünnepségen Főtiszteletű Steinbach József püspök úr szolgált igehirdetéssel. 2024-ben 40 év gyülekezeti szolgálat után vonult nyugdíjba Karsay Eszter. A január 7-i istentiszteleten választotta meg közfelkiáltással a közösség új lelkipásztorát, Tikász Ábelt.