Presbitérium a 2024-2029-es ciklusra

Dr. Szabóné Tóth Éva

1947-ben Csurgón születtem, hívő református családban. Vegyészmérnökként végeztem Veszprémben. 46 évig tervező intézetben dolgoztam. Munkám során nagy, tűz- és robbanásveszélyes vegyi- és olajipari létesítmények tűzvédelmi, biztonságtechnikai és környezetvédelmi koncepciójának kialakítását terveztem, azok létesítési engedélyeztetését végeztem. Tűzvédelmi tervezői jogosultságomat kihasználva, számos református templom, óvoda, iskola tűzvédelmi szabályzatát, menekülési tervét készítettem. 1970-ben kerültem Budapestre, azóta járok a Gyulaiba. Itt ismertem meg férjemet, dr. Szabó Lajost, aki a gyülekezet alapító tagja és hosszú évekig presbitere volt. 44 éves házasságunk alatt nagyon sok áldásban volt/van részünk. Mindketten Isten ajándékaként éltük meg két kislányunk születését.

Hálatelt szívvel gondolok arra, hogy nagyon szerető családban nőhettem fel. A mai napig példa számomra szüleim hite, Isten szeretetének hiteles közvetítése. Az számomra kezdetektől fogva evidens volt, hogy Isten tökéletes. Nagyon felszabadító érzés volt, amikor egyetemista koromban, a veszprémi ifiben átéltem, hogy nem kell nekem is tökéletesnek lennem, mert a tökéletes Isten megsebzett Isten és az ő sebei által gyógyulnak az én sebeim. Ebben nagyon megerősítő volt számomra lelkipásztorunk 2024. december 1-jei Megajándékozottak vagyunk című igehirdetése.

Örömmel és hálával tölt el az a bizalom, hogy 6 évi presbiteri szolgálat után most főgondnokként folytathatom gyülekezeti munkámat. Sokat imádkozom, hogy a gyülekezet szolgálatára, hasznára legyek, hogy Isten áldásával végezhessem munkámat. Ő adjon bölcsességet, erőt, hogy jó sáfára legyek az egyházközség lelki és anyagi javainak. Szeretném segíteni lelkipásztorunk munkáját, hogy a missziói munkatervben leírtak megvalósulhassanak.

Dr. D. Nagy Ildikó

Civil foglalkozásom szerint háziorvos vagyok. Hitüket hitelesen megélő, elhatározásuk szerint, Isten előtt mindig megállni kész szülők neveltek fel. 12 évesen találkoztam először Isten személyemet átölelő, átalakító szeretetével, és az később sem volt kérdés, kihez is tartozom.

10 évvel ezelőtt, ötven évesen kerültem olyan krízishelyzetbe, amikor rájöttem, hogy csak teljes szívvel érdemes Krisztust követni. Csak a Vele való közösség gyógyít meg engem, alakítja egészségessé a gondolkodásomat, ami kihat a környezetemre is.

Miért vállaltam el a felkérést a presbiteri munkára? Mert szeretném, ha ez a Gyülekezet betölthetné a Krisztustól kapott hívatását: a lelki sebek gyógyulnának, az átvitt, vagy valódi értelemben vett vakok látnának, az árvák szülői szeretetet kapnának, a rendezetlen életűekben a krisztusi eligazító szeretet tenne rendet. Összefoglalva azért, hogy Isten országa mibennünk megjelenjen. Ha ezt szeretném, akkor nem vonhatom ki magam a munka alól sem. És ebben a közösségben rácsodálkozhatok a testvéreim és presbitertársaim talentumaira, amelyek belőlem teljesen hiányoznak, de az Ő szeretetteli támogatásuk segít észrevenni a saját értékeimet is, amiket a Teremtőtől szétosztására kaptam.

Csákyné dr. Röhrig Krisztina

1958-ban születtem Budapesten, jelenleg is itt élek. Három testvérem van. A Veres Pálné Gimnáziumban érettségiztem, majd a SOTE Gyógyszerésztudományi Karán végeztem. Mindig gyógyszerész szerettem volna lenni, ezért is lett a végzésem napja életem egyik legboldogabb eseménye. Jelenleg is gyógyszerészként dolgozom egy nagy forgalmú, de betegközpontú patikában, Solymáron.

Férjemmel a gimnáziumban egy osztályban jártunk, és boldogságban éltünk tizenöt évvel ezelőtt bekövetkezett tragikus haláláig. Három csodálatos gyermekünk született: Dániel, Dorottya és Dávid. Eddig négy imádott unokám született. Munkám és családom betöltik az életemet. Szeretek olvasni, színházba, hangversenyre járni.

Hívő szüleim kicsi korunk óta vittek magukkal templomba. Életük egy szakaszában a Gyulai Pál utcai Gyülekezethez tartoztak. Ekkor én általános iskolás voltam. Jó pár év eltelt, már megszülettek a gyerekeink amikor Solymárra költöztünk. Egy este becsengetett hozzánk Szigethy László nagytiszteletű úr, aki templomot épített Solymáron. Felkutatta a református hívőket, hogy hívogassa őket az alakuló gyülekezetbe. Sokat beszélgettünk, hallgattam a prédikációit. Rajta keresztül, az Ő segítségével, felnőttfejjel jutottam el az Úrhoz. Az Úrba vetett hitemet Neki köszönhetem. Örökké hálával emlékszem rá és szavaira.

Tíz évvel ezelőtt tértem vissza a Gyulaiba. Szeretetteljes közösség fogadott. Karsay Eszter, Koczó Pál prédikációi minden alkalommal feltöltöttek, erősítették a hitemet.

Nagyon meglepődtem mikor a tisztújításkor a gyülekezet lelkészei és a presbitérium engem is jelölt presbiternek. Sokáig vívódtam, mivel rém elfoglalt vagyok, és a rám váró feladatokról sem volt igazán tudomásom. Kétségeimben ez az ige volt segítségemre: "Mert az Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből".

Óriási megtiszteltetés, hogy a magam szerény módján segíthetem a lelkészünk, Ábel munkáját és szolgálhatom a gyülekezetet. A presbitériumban a Diakónia csoport tagja vagyok, de természetesen más tevékenységekbe is bekapcsolódom, ha szükség van rám. Remélem, hogy szolgálatommal hozzájárulhatok gyülekezetünk további épüléséhez, fejlődéséhez Isten dicsőségére.

Csuka Csilla

1954-ben születtem Budapesten, és itt is lakom. 1975-ben végeztem a Külkereskedelmi Főiskolán (ma Budapesti Gazdasági Egyetem). Aktív életem meghatározó részében külkereskedőként dolgoztam a textil iparban, angol nyelvű területen. 2017-ben mentem nyugdíjba. Férjemmel két mérnök fiút neveltünk fel. Ma már gyerekeink tőlünk külön élnek, családjuk van, és három gyönyörű unokával ajándékoztak meg bennünket. Családtagjaimon tartom gondoskodó szemeimet (felfelé: idős édesanyámon és lefelé: gyermekeimen és unokáimon).

Istenbe való hitem ebben a házban növekedett. A szüleim révén kerültem kapcsolatba a Gyulaival. Rendszeresen az 1990-es években kezdtem ide járni, gyermekeim megszületése után, akiket gyülekezetünk alapító lelkésze, Farkas József keresztelt, felesége, Éva néni oktatott gyermekhittanra, és Karsay Eszter konfirmált és esketett. 2009-ben egy komoly betegségen estem át. Hiszem, hogy gyógyulásom Istenben való megerősödött hitemnek köszönhetem. Mottóm: "Ne félj, és ne rettegj, mert veled van az Istened, az Úr, mindenütt… (Józsué 1.9.) 2009-ben kapcsolódtam be az énekkar munkájába, kedves közösségébe, amelynek most is lelkes tagja vagyok. "Aki énekel, kétszeresen imádkozik." (Szent Ágoston). Ezzel a szolgálattal szeretetet, békességet szeretnék hozni az emberek közé, Isten segítségével.

A megelőző ciklusban presbiteri, jelenleg a pót-presbiteri posztot töltöm be. Segíteni szeretném frissen megválasztott lelkészünket gyülekezetünk megújító és lélekgyarapító munkájában. Bár nem tartom magamat a pénz emberének, mégis többször a gyülekezetünk anyagi javaival kapcsolatos feladatok találnak meg. Jelenleg, 2015 óta, a gyülekezet alapítványának, az OIKODOMÉ-nak vagyok pénztárosa. (2019-től négy éven át a gyülekezet pénztárosa is voltam.)

Dr. Lipécz György

Budapesten születtem, szüleim hitben és nagy szeretetben neveltek. A hitet és a szeretetet én készen kaptam. Szüleimnek "ökumenikus házassága" volt, édesanyám református, édesapám görögkatolikus volt, aki néha a közelebbi római katolikus templomba vitt. Feleségem is katolikus, ezért bennem semmilyen felekezeti elfogultság nincs. A Szilágyi Dezső téri templomban konfirmáltam. Az érettségi után először a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem gépészmérnöki diplomát, majd egy fordulattal a Corvinus Egyetemen (akkor Marx Károly Közgazdasági Egyetem) szereztem közgazdász tanári diplomát. Egész életemben egyetemen, főiskolán oktattam közgazdasági tárgyakat. Jelenleg, már nyugdíjasként, a Tomori Pál Főiskolán tanítok. Első házasságomból két fiam van és egy aranyos unokám.

A gyülekezethez tartozás élményét 15 éve itt a Gyulaiban éltem és élem át, és úgy gondolom, hogy – bár hinni egyénileg is lehet – Istenhitünket mélyen megélni egy közösségben, a gyülekezetben lehet igazán. A házassági közösségünket is hitben és áldásként éljük meg. Számomra Orsi Isten ajándéka, amire ráadásként kaptam Orsi végtelenül kedves, szeretetteljes, nagy tudású és mélyen hívő nagynénijét (dr. Szépe Margitot), az ő révén kaptam Istentől ajándékba ezt a gyülekezetet, azon belül pedig még egy szeretetteljes kis közösséget, a kórust. Majd a legújabb ajándék: a presbiteri közösség.

Presbiterként is ezek az élmények vezetnek, s azt szeretném szolgálni, hogy ezt az élményt a gyülekezet jelenlegi és leendő tagjai átélhessék istentiszteleten, bibliaórán, szeretetvendégségen, a gyülekezeti kórusban, kiránduláson, teológiai beszélgetéseken, gyerektáncházban, a presbiter testvérek közösségében, és más alkalmakkor. Szeretném segíteni elhivatott és kedves lelkészünket, Ábelt sokrétű gyülekezet-építő munkájában, nagyigényű missziós, diakóniai céljainak megvalósításában.

Nagy Edit

Hatgyermekes lelkészcsalád elsőszülöttjeként gyermekkoromat Szatmárban és Nyírségben töltöttem, ahonnan szüleim a debreceni kollégiumba küldtek gimnáziumba - testvéreimmel együtt. Az ország egyetlen református iskolája volt akkor, sok helyről érkezett színes társaságba kerültem mintegy ötszázad magammal. Sok szempontból meghatározó volt a négy középiskolai év, majd a teológia. Itt kezdődött hitéletem tudatosabbá válása. Otthon az ágyam fölött függő bibliai mondás: "Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van" (Róma 9, 28) segített életem apró-cseprő és nagyobb történéseinek elfogadásában és alakításában.

Egyházi szolgálatom - mondhatni - már a gimnáziumi évek alatt elkezdődött, amikor a Kollégiumi Kántus tagjaként vidéki "kiszállásokra" jártunk énekelni, s megtapasztalhattuk a templomokba kényszerűen visszaszorult egyházban az élő hitet és lelki szomjúságot. A teológia után a levéltárszakot is elvégeztem, debreceni segédlelkészként, egyidejűleg levéltári gyakornokként, majd rövid önálló gyülekezeti szolgálat és egy tanév angliai stipendiuim után a Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltárának vezetőjeként dolgoztam 1983-2021 között. A régi akták egyházunk szinte mindig viharos évszázadaiban élő elődeink küzdelmeit, áldozatkészségét, hűségét, olykor gyarlóságait is megmutatták, az előre tekintésre, reménységre csodálatraméltó példákkal szolgáltak.

Mostani lakóhelyemhez ez a legközelebbi gyülekezet hamar lelki otthonommá is vált teológiájával, helyszínével, s egyre inkább tagjaival, a kiskórussal. Mindezekben folyamatosan érzem Isten vezetését olykor már az elején, máskor menetközben, gyakran csak utólag. Hálás vagyok a sok jó igehirdetésért, s a jó emberekért, akikkel itt közösségbe kerültem.

Presbiterként szeretnék hozzájárulni gyülekezetünkben a felelős egyháztagság, Isten igéjére és egymásra is figyelmes, ismeretlenek számára is vonzó közösség elmélyítéséhez, részt venni a missziói jelleg tovább munkálásában.

Szádeczky-Kardoss Géza

1951. augusztus 27-én, Szegeden egy református lelkész családba születtem. Négy éves sem voltam, amikor édesapámat elvesztettem. Így nagyszüleim és édesanyám csepegtették belém azt a hitet, amely mindmáig meghatározó vezérfonala életemnek. 1957 tavaszán kezdtünk édesanyámmal és bátyámmal a Gyulai Pál utcai Gyülekezet gyermekistentiszteleteire járni.

A kertészeti technikum elvégzése után az egyetem mérnöktovábbképző tanfolyamain tanultam tovább. A Ferihegyi Repülőtéren 33 évet dolgoztam kertész csoportvezetőként. Majd közel két év munkanélküliség után, a Bókay-kert szabadidő központ vezető kertésze lettem és 60 évesen onnan mentem nyugdíjba.

Kétszer nősültem és kétszer váltak el tőlem. A két házasságból három fiam született. Amikor eljött az ideje beszéltem nekik a szeretetről és annak erejéről: Krisztus urunk tanításairól és arról az értékrendről, ami az én életemet is meghatározza. Az ő életükben is kedves időszak volt, amikor Éva néni gyerek bibliaóráira járhattunk a Gyulaiba. Hálát adok az Úrnak, amiért hosszabb-rövidebb külföldi tartózkodások után mindhárman itthon alapítottak családot és menyeimmel együtt keresztyéni szeretetben nevelik négy gyönyörű unokámat.

A természetjárás számomra nem hobbi, nem sport, hanem életforma, amelyet gyermekeim és unokáim is megörököltek. Presbiterként azt tűztem magam elé célként, hogy gyermek és ifjúsági kirándulások szervezésén keresztül fiatalítsam meg a gyülekezetet. A kicsik kirándulásai valójában olyan gyermek bibliaórák, ahol a teremtett világ szépségein keresztül ismerhetik meg hitünk alapjait. A fiatalokat viszont olyan helyekre kell vinni, ami a teljesítő képességük felső határát súrolja és a hálaadás, közös bibliaolvasás, a munka és az éneklés kovácsolja őket hívő közösségé. A lelkiekkel átszőtt kirándulások olyan színt hozhatnak életünkbe, amelyet más gyülekezetekben nem kaphatnának meg.

Pesti Antal

Pesti Antal vagyok, 78-as évjárat (félédes :-D), szakmám szerint idegenforgalmi közgazdász, de most pénzügyi területen dolgozom egy indiai multinál, egy német cég felé. Édesanyám ismert a Gyulaiban, apai nagyapám 35 évig volt presbiter a nagykőrösi gyülekezetben. Én magam a második hatéves ciklusomat töltöm presbiterként, előtte pedig pótpresbiter voltam.

A 90-es évek óta vagyok gyulais, Istenképemet pedig leginkább az Apostoli Hitvallás első sora határozza meg: "Hiszek egy Istenben...". Küldetésem a Gyulaiban leginkább a folyamatok lefolyásának könnyítése, általános helyettesítése a távollévőknek. Fontos számomra a diakónia, bár az igaz, hogy ezt leginkább befelé végzem. Szeretnék a Gyulai nem csak hűséges, hanem hasznos tagja is lenni.

Pócsy Ferenc

Egy keresztyén családba születtem Budapesten 1942-ben, másodikként. Kilencen voltunk testvérek. Kisgyermek koromban néhány évig a Szentágothai család Balaton parti villájában éltünk Lellén. Nagy magányban, de természetközelben. Ott élő gyülekezet volt. Ott láttam szüleimet, más testvérekkel együtt térdepelve imádkozni halálos-beteg kishúgom ágya előtt. Meghatározó tapasztalat volt 4 éves koromban. Gépész technikus, villamosmérnök, matematikus lettem. Egy kutatóintézetben ipari plazmatechnika és -technológia fejlesztése volt a munkám.

Az Intézet megszűnése óta képzőművészként geometrikus absztrakt és mobil szobrokat készítek. Ez nagy ajándék nekem, de a legnagyobb ajándék a hívő szüleim után Krisztus hívő feleségem, Marcsi és két lányom: Eszter és Rita.

Gyermekkori hitem alapja: szüleim hiteles bizonyságtétele Jézus Krisztusról. Édesapámtól kaptam az Ige feltétlen tiszteletét, a Biblia megismerését. Kamaszkori megtérésem után sok tekintetben a magam útját jártam, de Ő nem engedett el; Istennek volt türelme és ideje megvárni, amíg megfordulok. Most -Tamással együtt- mondom: "Én Uram, és Én Istenem". Véglegesen és visszavonhatatlanul. Úgy vélem, Isten "hozott anyagból" dolgozik. Hiszem, hogy bármilyen tökéletlen közösséget meg tud és meg akar áldani, ha talál hitet és hűséget. Minket is. Ha sok, Istennel szoros kapcsolatban élő, átadott élet alkotja a gyülekezetet, örömünk teljes lesz, és örökkévaló távlatok/perspektívák nyílnak meg előttünk.

Szegedi Attila

Szegedi Attila vagyok, 25 éves. Biomérnökként végeztem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2023-ban, jelenleg egy gyógyszerhatóanyag-gyárban dolgozok fejlesztő analitikusként. Sok mindennel szeretek foglalkozni a munkámon kívül, a két fő hobbim a katonai hagyományőrzés, illetve a családfakutatás. Ezeken kívül a zene is fontos részét képezi az életemnek, mindkét oldalról több generációs zenész családból származok, 2023 óta a Központi Református Kórus tenor szólamát erősítem.

Alapvetően nem református, még csak nem is mélyen hívő családban nőttem fel, így már-már felnőtt fejjel volt alkalmam megismerni igazán Istent. A Sarkadi Baptista Gyülekezetben tértem meg és merítkeztem be gimnazista koromban, később az egyetemi éveim alatt (2017-től kezdve) ismerkedtem meg a Gyulaival, először az ifin keresztül, később már a kórusban is, végül pedig elköteleztem magam, mint gyülekezeti tag.

Istenben számomra a legfontosabb, hogy ő a Teremtője és az Ura az egész világnak. Mindenre gondja van, mindenre odafigyel, mindent a kezében tart. Ilyen irányból tudom a leginkább megtapasztalni az ő hatalmas voltát, pl. a teremtett világ gyönyörűségén keresztül, illetve felismerve a saját életemben a gondviselését és útmutatását. Hálás vagyok Neki azért, hogy immáron nem csak egy egyszerű tagja vagyok a gyülekezetnek, hanem pótpresbitere is, igyekszem az ő vezetése által végezni a munkámat.

A konkrét feladatom jelenleg a pénztár kezelése, melybe egész jól belejöttem az idei év során. Ezt a továbbiakban is kívánom folytatni, illetve Isten szavára figyelve helyt állni kellő igyekezettel és alázattal a jövőben adódó további feladataimban is, segítve ezzel a gyülekezet fizikai és lelki épülését. "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" Márk 8:36