Várakozók

Adventben általában a várakozásról gondolkodunk. Arról, hogyan várjuk mi Isten szabadítását. Közeledik karácsony ünnepe, ami hangsúlyozottan hirdeti: jön a Messiás, a Szabadító. Megszületett egyszer kétezer éve, és most várjuk, készítjük a lelkünket, hogy bennünk is megszülessen! Most azonban a másik oldalát hangsúlyozom adventnek, ami… Isten várakozása.”

Karsay Eszter református lelkipásztor adventi igehirdetése Isten várakozása felől közelíti meg az „elveszett fiúk” példázatát. „Isten adventje az, hogy várja gyermekei hazatérését. Várja a tékozló fiút, még pontosabb, ha így fogalmazom: az elveszett fiút, sőt az elveszett gyermekeit.” Meditációi folytatják a sort: Isten szeretete felől közelítenek ünnep-váró hétköznapjainkhoz. Így kerül elő az ünnepvárás, lomtalanítás, ünneplés, ajándékkísérő témája, s az advent egyik legégetőbb kérdése: „Hogyan szerethetjük mi Istent?”

És velem ki törődik?

Tele vagyunk ilyen kérdésekkel, amiket okosan, ügyesen elnyomunk, lenyelünk - akkor is, ha családban élünk, akkor meg különösen, ha magányosan -, mert nehéz dolog megosztani ezeket a mély, belső kérdéseket. Feltenni is nehéz, meg hát kinek is? Azt remélem, hogy a végén eljutunk arra a válaszra, amit hívő keresztyénként adok. Kit érdekel az én sorsom, velem ki törődik? Hiszem, hogy Isten törődik velünk. Ez a legfontosabb válaszom minden kérdésre. De amíg erre rájövünk, nem úszhatjuk meg olcsón a választ: keressük, hogy mit is tehetünk mi önmagunkért?
Mi hogyan törődünk magunkkal?

Meddig haragszol még?

„Neheztelni annyi, mintha mérget vennénk be, és arra várnánk, hogy a másik haljon meg.” (Malachy McCourt)

A haragról és megbocsátásról sokszor beszélünk. Sokan írtak már sok okosságot erről. Sok jó könyvet is elolvastunk már a témáról. Na, és tudjuk már gyakorolni? Van még teendőnk...

Ez a könyv egy elhangzott előadássorozat szerkesztett változata. Akik hallották, kérték, hogy jelenjen meg írásban.

Hátha segít elindulni a megbocsátás útján, vagy biztatást ad a folytatáshoz.

Ha eleged van

Túl sok ingert, információt, feladatot, elvárást ömleszt ránk ez a mai pörgő világ. Nem kell szégyellni, hogy néha elegünk van mindenből és mindenkiből. Rengeteg energiát vesztegetünk el arra, hogy elfedjük, kozmetikázzuk magunkat, hogy ezt ne vegyék észre rajtunk. Mások viszont egyáltalán nem takargatják, hanem rázúdítják arra, aki a közelükben van: „Hagyjatok békén!” Egyik megoldás sem jó.

Akkor hát mit tegyünk?

Például ezt a könyvet is elolvashatjuk, s ötleteket meríthetünk belőle a megpihenéshez, az igazi felüdüléshez, majd a fölkeléshez, újrainduláshoz, vagyis a szelíd változáshoz.